Tegnap délelőttől, egészen este nyolc óráig, a Wekerlei Kultúrház Petúr utcai épületében az egy négyzetméterre eső művészek száma a többszörösére nőtt. A telepen élő számos művész  a WekerleFesztnek köszönhetően megmutatták magukat egymásnak és a közönségnek, az itt élőknek.

Az egész napos program megnyitóján Szabó Mária, a kulturális intézmény vezetője azzal köszöntötte a megjelenteket, hogy ez a programjuk a tavalyi évben még félnapos volt, de jövőre úgy tervezik, hogy már két naposra bővül az esemény. Hozzátette: az idén 45 Wekerlén élő és munkálkodó művész fogadta el a meghívást, ki így, ki úgy. KI alkotásaival volt ott a helyszínen, ki személyesen is, akár úgy, hogy megmutatta művészetét.

Tarnai Richárd arról beszélt megnyitó szavaiban, hogy az embereknek vannak kötelezettségei. – Szeptember elseje van, amikor az ember inkább az iskolakezdésre gondol, vagy épp a munkájára.  De vannak olyan dolgok, amikor szabadabbnak érezheti magát. Amikor egy kicsit feljebb repülhet a feladataitól , egy kicsit feszegetheti a határokat. Ilyen, az amikor művészetekkel veszi körbe magát. Elolvas egy jó regényt, meghallgat egy szép melódiát, vagy akár ismerőseivel arról vitázik, hogy Neki miért is tetszik jobban egy kép, mint a másik. Ez az össz-találkozó is erről szól, hogy miközben megismerkedünk  a művészekkel, egy kicsit át is adjuk magunkat azoknak a dolgoknak, amit ők alkottak-  fogalmazott a kerület országgyűlési képviselője.

A szavak után újabb szavak érkeztek, Rubold Ödön színművész Petőfi Sándor Szinész-dal című versét szavalta el, majd a Fuvallat duó fuvolázott.

Aztán elkezdődhetett a program igazi része. Wekerlei művészek lepték el az intézmény termeit, és mutatkoztak be, mutatták meg, mit is tudnak. A délelőtt folyamán a földszinti teremben bárki bekapcsolódhatott a programokban, és nemezelhetett Czeglédi Júliával, különféle textilállatokat készíthetett, és akár ki is batikolhatta őket Udvari Hajnalkával, de a tűzzománcozás mibenléte is sokakat vonzott Hernádi Paula vezetésével. Más művészek beszélgetésre, vagy épp csendes bemutatókra invitálták az érdeklődőket. Juhos Kiss János a novellák mai erejéről is beszélt, Varga Gézát a reklámról és egyéb „vizuális környezetszennyezésről” is kérdezhették. De a legnagyobb érdeklődés Aranyosi Péternek szólt, aki persze humorosan, és nem komolyan véve megint önmagát beszélt az ő művészetéről: a dumálásról, a stand up-ról. Egy másik szobában mások pedig Mészáros Gábor képeit, fotóit tekinthették meg, diákon, zenei aláfestéssel.

A zenét pedig most a dobok és a csellók is képviselték, Geröly Tamás előbbit, utóbbi hangjait pedig Gelencsér Gábor és barátai mutatták be.

Mindeközben térben máshol Juhász Magda mesélt és verselt, saját költeményeiből, hol csak prózában, hol zenével és egy gitárral, Udvary Károly kiséretében. Gervai Mária az előtérben pedig folyamatosan dolgozott a csipkeverő sarokban.

A délutánra már az eső is elállt, így az udvar is felszabadult. Kaposi Gergely kórusvezető már kinn vezényelte a Wekerlei Szent József Kórus tagjait, előtte pedig angyali hangon szólaltak meg az Angyali Kórus fiataljai. Ez alatt már turnusokba osztva elkezdődhetett az üvegékszer-készítés is, Soltész Melinda profi segítségével. Ikonfestőkké is válhatott a nap folyamán bárki, őket Csekei-Tóth Eszter vezette be a rejtelmekbe. Majd Pál Csabánál kollázs technikával lehetett készíteni képeslapokat, míg máshol, mások a filmezés és az építészet művészetébe vezették be a betérőket. Előbbiben Somogyvári Rudolf jeleskedett, utóbbiban”habarcsgondolatokkal” Molnár László vezette az interaktív díszkurzust.

A filmrendező aztán gondolatokat fűzött össze, akár a szombati napról, és amolyan időkapszula formájában, a kamerába elmondhatta, művész és műkedvelő egyaránt, hogy mit is üzen a 2020-as WekerleFesztre?

A nap végére maradt még egy kis Performance is, ahol Gaál József, Geröly Tamás és Rubold Ödön hangokat és formákat alkottak. Ecsettel, dobbal, és emberi orgánummal.

Az egész napos programot pedig egy hangulatos öröm-és együttzenélés zárta, élen a MAG Jazz Guartet.

És előtte Juhász Magda is befejezte a mesélést, most a gyerekeknek, kinn az udvaron és a csipkeverés is véget ért a Kultúrház előterében.

Ahogy az idei WekerleFeszt is, ahol a művészek megmutathatták: ők így és itt, Wekerlén dolgoznak és élnek.