Megjelent Juhos-Kiss János legújabb verseskötete, Piros pipacs a vágy címmel. 2014. november 12-én a Magyar Írószövetségben is bemutatták. A Kispesten élő költő, szépíró, újságíró a Fővárosi Iskolaszanatórim Általános Iskola történelem szakos tanára, aki beteg gyermekeket tanít, korrepetál a Heim Pál Gyermekkórházban.

Kép forrása: tema.hu

Juhos - Kiss János a Mezőségen, Széken született.  „Otthonról jött haza” Magyarországra  - mondja. A kispesti Wekerle-telepet választotta otthonául, ahol ugyanolyan természet közeli életet alakított ki, mintha Erdélyben élne, környezet újabb művek írására inspirálja.

-  Most számoltam össze huszonkilenc évet éltem Erdélyben, és majdnem annyit éltem Magyarországon is, most ötvenöt éves vagyok.  Erdélyben kezdtem írni, a verseim, prózáim megjelentek különböző folyóiratokban, napilapokban a két hazában, ezzel ma is így vagyok. Mindig együtt éltem a természettel, szeretett népem minden életérzésével.  Elbúcsúzom című versemben  írom: „Szamosújvár utcái most kifutnak alólam,/ de ami megmaradt a véráztatta helyen,/ a magyar egymásrautaltság erejében,/ attól, nem tudok elbúcsúzni sohasem!// Egy műhiba következtében elveszítettem, fizikai munkaképességem nagy részét, Budapestre jöttem kezelésre 1988 tavaszán, nem mentem vissza, azonnal felvételiztem a főiskolára, levelező tagozatra vettek fel, közben gépíróként dolgoztam, tartottam el magamat, most pedig itt tanítok. A kispesti Wekerelén tizenhét éve élek, több novellát írtam a kerületről, a Templom térről, a Kós Károly térről… Verses szenvedéllyel, ihlettel szárnyalok, hogy aztán újra a földre „zuhanjak”. Hét kötetem és egy hangos könyvem jelent meg. Piros pipacs a vágy friss verseskötete a 2014-es Ünnepi Könyvhétre látott napvilágot. Voltam, lettem, leszek versem harmadik versszakában írom: „Nélküled árva pislogás leszek/ mint parányi szentjánosbogár/ csillagtalan éjszakán/”

- A Heim Pál Gyermekkórházban négyen vagyunk tanárok, azokat a gyerekeket tanítjuk, akik huzamosabb ideig bent fekszenek. Jobb esetekben jegyeket is szoktunk nekik ajánlani, mikor haza mennek a kórházból, ezek a jegyeket beírják az anyaiskolájuk naplójába.

- Hajnalka a feleségem iparművész, az Erkel Ferenc Általános Iskolában tanít, a kilencéves kisfiam Csaba is oda jár iskolába. Német tagozatba írtattuk, nagyon szeret tanulni, csillagos ötösöket hoz haza nekem. Kolozsváron ismertem meg a feleségemet, akkor még csak tizenhét éves volt, majd sokáig nem láttam, elszakadtunk egymástól. Később ő is áttelepült Magyarországra, tíz év után véletlenül összefutottunk, és akkor el is vettem feleségül. Friss kötetemet is neki és a fiamnak ajánlottam – emlékezett vissza a kispesti költő. Otthonuk fontos része a kert, János imád kertészkedni. Virágai, fűszernövényei, gyümölcsfái vannak.

- Idén nagyon gyönyörűek voltak az őszirózsáim, januárban már nyíltak a nagy hóvirágok és a sárga tavaszváró, aztán a sok hagymás virágaim: nárciszok, az öt féle jácint, mindenféle alakú és színű tulipánok legénykedtek, minden színű harangláb, a bódító megannyi liliom. Van egy saját készítésű szív alakú kerti tavam hatvan aranyhallal, most készülnek áthibernálni a telet. Most ősszel a meglévő szőlőmhöz vettem még két mázsát, és készítettem bort is, van egy kis borospincém, idén százhetven liter borom lett.  Barátom várom versemből idézek pár sort: „… édes álmon, minden vágyon,/Fellegváron, minden áron,/ minden lelki barátságon,/ túlcsorduló drága áron,/ az én drága, jó barátom,/ … Két kupával a kezemben remegve várom!/ Helyette koccintok és jó borom nyakalom,/ teljesüljön be minden régi, közös álom!/ Borom barátomtól sosem sajnálom!/Bárhol légy is, Isten megáldjon!/ Borom egészségünkre váljon!/  Forrás: tema.hu